Zúg a folyó, visz az ár,
feltépi régi maszkom, nem vár.
Meg kell hát kérdeznem, úgy is, ha fáj,
kell a józanság, valahol?
Úgy igazán hiszed-e még,
ami én vagyok tényleg elég?
Nem vagyok más, csak egy konok bohóc,
játszva álmodom a fényben.
Hív egy veszély megint, tudom jól
Mitől lesz mégis minden oly jó?
Kitakart színeim rád bízom már,
számíthat ez még tán? Nem tudom.
Úgy igazán hiszed-e még,
ami én vagyok tényleg elég?
Nem vagyok más, csak egy konok bohóc,
játszva álmodom a fényben.
Bolond világ, így lesz jó, ölelj, kívánj!
Képzeletben szállj: mint egy kismadár!
Úgy igazán hiszed-e még,
ami én vagyok tényleg elég?
Nem vagyok más, csak egy konok bohóc,
játszva álmodom a fényben.
Úgy igazán hiszed-e még,
ami én vagyok tényleg elég?
Nem vagyok más, csak egy konok bohóc,
játszva álmodom a fényben.