Csendben még a város, lámpa ég,
mintha árnyát is féltené
Mintha látnám és érezném,
miért nem nézel rám
Az újban bíznod, tudom, túl nehéz,
de vár ránk még egy érkezés
Nézz a lelkembe, mielőtt még
bármit is gondolnál
Tárd szárnyad újra, leszek én a szél,
simítok rád ezer csodát
Vigyázlak földön, égen, hát ne félj,
hidd el, most a szívem ér hozzád
Rád nézek és vár egy új világ,
végtelen út a hídon át
Úgy várlak téged lent a folyónál,
bár hozzám tartoznál
Ha bántanak és mélybe húz az ár,
vívok érted száz csatát
Két szemed a csillag óceán,
ébredésem, éjszakám
Csendes már a város, mély az éj,
átadnám mindazt, mi bennem él
Álmodom, hogy a fű ölén
végre elringattál,
végre elringattál.