Hajnalok vándora

Országutak porában, mögöttem már a fél világ
Ismeretlen az arcom, és körbevesz a némaság
Kóbor kutyák, ködbe veszett emberek,
Tüskeágyak, csendben bújó fegyverek.
Vándor, ha nem várnak csodák, akkor mondd csak, mit remélsz
Vissza nem fordíthatod, de mégis, mégis a földön élsz.

Refr:
Hajnalok,
Az úton talált holnapok megint.
Lépteim,
Elnyelte a félhomály ma már
Otthonok,
Árnyat rejtő ablakok-sora
Ajtót nyitnak egyszer még talán

Távolodnak a fények, kettétört már a holdvilág
Szürkék a zöldek, kihűlt völgyek lábnyomán
Mégis menni, ígéret esztelen,
Magányt ölel, kemény már a két kezem.
Vándor, lépned kell tovább, a végtelen mit sem ér,
Hidd, vannak még csodák, de messze, messze még a cél.

Refr:
Hajnalok,
Az úton talált holnapok megint.
Lépteim,
Elnyelte a félhomály ma már
Otthonok,
Árnyat rejtő ablakok-sora
Ajtót nyitnak egyszer még talán