Csend fonta át
És a szó mit sem ért
Hívná már a vágyat,-
Időtlen még.
Tudta a föld,
És elhitte az ég
Egyszer, ha szabadul, jöhetnél.
Úgy bújsz meg bennem,
Hogy én is elhiszem
Már hozzád tartozom
És másképp létezem.
Bolond esőben bőrig ázhatunk
A világban már otthon vagyunk.
Nem kérdezem,
Hogy meddig és miért,
Titkolni még a pillanat nevét.
Így lenne jó, mindig érkezünk,
Egy vallomás,
Mint az életünk.
Játsszunk tovább
Bárhol is lehetnél
Úgy mondhattad még el:
Értem jöttél.
Lehunyt szemek,
Édes-csendes csodák
Elérnek, itt lehetnek ma már.
Úgy bújsz meg bennem,
Hogy én is elhiszem
Már hozzád tartozom
És másképp létezem.
Bolond esőben bőrig ázhatunk
Ahova senki még, mi eljutunk.
Van még végtelen,
De az út összeér
Az életünk tudod, ó, ennyit ér
Így lenne jó, mindig érkezünk,
Egy vallomás,
Mint az életünk.