Bolond a reggel, bújna melléd,
Észre sem vetted már
Az eszed e helyett már az estén jár.
Írod a listát, mit kell tenned
Címkézett másnapok
Sóhajok, zsebbe gyűrt válaszok.
Ugyanúgy emberekre nézel az utcán, de mégsem arcot látsz
Rá sem érsz már élni, igen, úgy, igazán.
Tartsd meg a percet, állj meg végre
Néha csak ennyi kell
Száz esély, szállni még!
Álmokat újra húzhatsz a múltra
Nem önmagad éred el
Bármi ér, itt legyél!
Lobban az éjjel, vágya a mélynek
Semmivé olvad szét,
Holnapok gondjait rajzolod tovább
Képeket nézel, álmokat álmodsz
Párna alá fakul
Az idő rád legyint hanyagul
Kérdésekre volna, ha válasz, bárcsak értenéd
Odabent hallgat még a csendben, egy szó kéne még
Tartsd meg a percet, állj meg végre
Felhők felett az ég
Száz esély, szállni még!
Szemembe nézz, s én szívedbe nézek
Így önmagad éred el
Látni már új csodát.