Taníts most te engem

Azt mondtad, tőlem tanultad, hogyan kell küzdeni,
s múlt-időt szilánkká törve, csatákat veszteni
Virrasztva áldozni, míg hit a nincs oltárán hamuvá ég,
közben úgy csinálni, mintha lett volna még…

Mondd, miben hiszel? Mihez méred a világot?
Időbe fagyott titkaim ugye, te még látod?
Meséld el, benned hogy kel fel a nap
a vihar közepén, ha minden egyszerre zuhan?

Homokba írt imáim s keresztem még az enyém?
Hogyan kell boldognak lenni a világ peremén?
Hol kell keresnem cseppnyi szárnyamat,
s meddig feszülhet még a csend, míg nem szakad?

Titkod régóta sejtem, simítnám fényét hangtalan.
Sóhajomba hullott szavaid már meztelenül érnek,
majd megértem egyszer, tudom. Nem is félek.
Égig érő hegyekre vigyél fel, hadd merjek más lenni!
Taníts most Te engem: hogyan kell szeretni?