Voltam édes ének a bölcsők melegén,
sós könnycsepp a hantok megroggyant kövén,
hold völgyén a hajnal, ahol csak te meg én,
évszázadnyi árkok egy nemzetnek tenyerén,
kérges tenyerén
Voltam százszorszépből mézszínű koszorú,
vérző szívverések, szilánkos háborúk,
tépett fecskefészek, madár míg hazatér,
széllelbélelt álmok egy életnek küszöbén,
reménynek küszöbén
Miénk, csak a miénk,
szép hazánk, te vagy hű szívünk menedéke
Miénk, csak a miénk,
úgy vigyázd, hisz álmát adja cserébe
Voltam felkelő nap vad puszták peremén,
föl-föl dobtam kővel: játszottam esélyt
Százszor fércelt élet, imák és zokogás,
hittem messzire-zengőt, hogy egy dal még hazavár,
mindig hazavár
Miénk, csak a miénk,
szép hazánk, egyszer úgyis mind hazaérünk
Miénk, csak a miénk,
kéked ég, fű-zölded ismeri szívünk
Kérlek, repítsél a szárnyaidon ülve, mint apám!
Kérlek, segítsél, ölelj, mint édesanyám!
Miénk, csak a miénk,
szép hazánk, te vagy hű szívünk menedéke
Miénk, csak a miénk,
úgy vigyázd, hisz álmát adja cserébe