Melegíts még! (Anya)

Egykor világot adva, vérembe oldottad magad,
(rég volt… réges-rég…)
Hogy folytassam tovább? Eltűntek a szavak..
Ezernyi semmiség nőtt óriásivá mára,
Míg arcodat festem múlt-idő falára.

Magamért szerettél, csak úgy, ahogy vagyok,
Ölembe ejti a végtelen most is a csillagod.
Csönded átragyog ezernyi éjszakán,
Áldott érintések imáim templomán.

Ki nem mondott szavak, elmaradt köszönet,
bár lehetnék megint az, ki már nem lehetek!
Ki hoz vissza, s mesélsz csodát még egyszer valaha?…
Istenem, ha szárnyamat újra rád adhatnám, Anya!

Lehunyva pillanat…, érint, mi Te voltál rég,
ölelésed őrzöm… Fázom, melegíts még!
Parányi dobbanások…, erre jársz most, érzem,
szívem földre teszem, csókolom a lépted.
Könnyem ég, nem szűnve feledni:
Tőled tanultam meg, hogyan kell szeretni.