Zenén innen… szavakon túl.
Igen, valahol a kettő között. Ott vagyok otthon.
Szeretem a szavak melegét, a félszavak titkait, a megakadt lélegzet utáni sóhajokat. Világgá kiáltani, vagy halkan elsuttogni velük egyébként sokszor kimondhatatlan dolgokat is… – kincseimként születnek meg.
Keresem az emberek hitét, szívét, életpillanatait, történéseit… Szeretem/szeretném kibontani a halk szívdobbanásokat, dübörgő viharokat, szoba sarkában megbúvó könnyeket, az út porát, a falakat ledöntő ökölcsapásokat… s még oly sok minden mást!
A dalszövegírás számomra egyfajta szerelem.
S talán a legfontosabb: vallom, hogy csakis úgy lehet jó egy dalszöveg, ha bele tudok bújni az előadó bőrébe, gondolatvilágába, érzésvilágába, s azt tudom megvalósítani, amit Ő szeretne, amit úgy tud előadni, hogy közben szárnyalhat, s tud majd hiteles lenni ott fent, a színpadon. S ha kell, mindaddig csiszolom, alakítom, formálom a mondatokat, szavakat, betűket, míg ő és a zeneszerző is úgy érzi; olyan dal született meg, amelyet igazán a magukénak tudnak érezni.
Nem ragaszkodom műfajokhoz, bár bevallom, a lírai jellegű dalok talán kicsit közelebb állnak hozzám. Szívesen írok azonban másfajta zenékre is; meg tud érinteni a dallamok sokszínűsége, ritmusa, eredetisége. A rock, a blues és a népzene is vonz, sőt még rap szöveg írásával is szívesen próbálkoznék.
Nagyon fontos számomra, hogy legyen üzenete a dalnak. Adjon egy pillanatnyi varázst, könnyet, mosolyt, megkönnyebbülést vagy elgondolkodást, ölelést, útnak indulást, elengedést, bizonyosságot… Csakis így van értelme megírni. Ettől válhat különlegessé, szerethetővé, megjegyezhetővé a színpad előtt álló sok-sok ember-szív számára.
Szeretném hinni, hogy rám találnak azok az előadók, zenészek, akik bizalmukat adják nekem.
