Dobj el, vagy égess még!

Kócos reggel, szétszórva az álom
Lépcsőn hagyva mára mit sem ér
Nélküled lép színpadra a dráma, álarc hiába,
A főszerep már nem, nem tiéd.

Néptelen nappalok és éjek
Üzened, hogy újra itt lennél
Magunkra altatni még a végtelent, az életen
Álmomban, ha egy hely volna még.

Refr:

Dobj el, vagy égess még!
Magadba nézhetnél,
Tényleg mennyit éér
Lázadva tűz és vágy, utánam indulnál már
Édes álarcot ne adj rám,
Minden percért kár.

Azt ígérted, átfestjük a hajnalt,
Hosszú órák, évek loptak el
Suttogta az éj sóhajával tépve szét
Szűk lesz nekünk már ez a hely.

Sarokba bújt tükörszilánkjaink
A szív még rajta így is látható
Ami itt maradt, holnap kérdőjel már, választ, ha talál,
Talán lesz még számunkra egy szó.

Refr:

Dobj el, vagy égess még!
Magadba nézhetnél,
Tényleg mennyit éér
Lázadva tűz és vágy, utánam indulnál már
Édes álarcot ne adj rám,
Minden percért kár.