Csak te meg én

Nesztelen, lázas remegésben,
simítás marta vágyakon
édes ölek éje ébred
balzsamajkú árnyakon.

Vérem a testedben lüktet,
verejtékkönnyed arcomon koppan
Megfeszült íja a kéjnek;
sikolyod torkomban robban.

…Hajnal szempillája rebben…
csak Te meg én…
Lázas hullámok sóhaja csitul
a part méz-szőke fövenyén.